Ez a könyv igen mély érzéseket hagyott bennem. Imádtam az író stílusát, a könyv hangulatát. Persze a görög-mitológiából lehet tudni mi lesz a vége mégis igen csak megrázott.
Fülszövege:
Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…
Régen olvastam ennyire szépen megírt könyvet, a történetet nem a véres háborúkkal kezdi hanem szépen lassan megismerjük a szereplőket gyerekkoruktól kezdve. Végig nézzük ahogyan megismerik egymást és saját magukat, majd egymásba szeretnek. A könyv közepét egy kicsit vontatotnak éreztem, de amikor befejeztem a könyvet értelmet nyert miért lassult ott le az idő. Szükség volt arra a pár fejezetre, hogy igazán megszeressük a szereplőket és hogy egy kicsit jobban belemélyedjünk a történetbe.
Összeségében mindenkinek csak ajánlani tudom számomra egy zseniális olvasmányélmény volt az elsőtől az utolsó lapig.
